Na most mi legyen, hogyan tovább?

Ezt a kérdést magamnak naponta felteszem már szilveszer óta? Na nem valami magánéleti válságra kell gondolni.

Amikor odaülök a gép elé, hogy írjak egy blogbejegyzést, nem tudom mit írjak. És hogy hogyan vigyem tovább a blogot.

Arról már nem akarok sokat írni a jövőben, hogy hogyan halad a számlánk. A 2008 novemberi induláshoz képest ma, péntek este 70% felett tartunk. Ez persze biztosan sokakat érdekel, de nem túl érdekes, és nem is akarok vele mindig dicsekedni. Szóval ez nem jó téma.

Aztán az, hogy mit is csinálunk a PK12-ben, arról nem igazán írhatok. Munka folyik a tervek szerint, és minden álmomat felülmúlja az, amilyen tudás, erő és energia gyűlt össze. Azt hogy hova jutunk el, még nem tudom elképzelni. De biztos minden álmunkat felül fogja múlni eredményekben. Szóval ez sem jó téma a blogba.

És persze ezen a két területen kívül nincs más, ami tőzsde téma. Mivel én kézzel nem kötök. Sőt az automatizált kereskedés is úgy megy részemről, hogy ha van időm megnézem naponta egyszer, és csak ámulok. De erről nincs mit írni.

És persze írhatnék magamról, de az nem tőzsde-blog, és kit érdekel.

Na most akkor hogyan tovább? Nem tudom!

Ezért arra gondoltam, hogy ezt megosztom veletek. És mostantól sokkal ritkábban jelentkezem, mert nem tudok mit mondani. És persze eladni sem akarok nektek semmit!

Persze azért egy fontos konklúziómat had mondjak el. Az már teljesen világos számomra, hogy kézzel való kereskedésben nem lennék soha eredményes. És őszintén szólva nem is tudom megérteni, hogy hogyan lehet valaki kézzel sikeres tartósan anélkül, hogy beledilizne, vagy idővel tőzsdeoktatásból akarna megélni. Egy biztos, az oktatás engem nem fog érdekelni, mert annyi pénzt lehet keresni a programozott kereskedéssel, hogy minden energiát megér, és kell idő az elköltésre is. 

Most csak arra biztatok mindenkit, hogy több-kevesebb társsal, de induljon el. Kerül, amibe kerül! Minden energia-befektetést megér!

Sok profitot és boldogságot kívánok mindenkinek!

Parajdi István