Pontosítsunk, és lőjünk ki a mítoszokat, mivel ezek félrevezetnek!

Nagyon tanulságosak voltak számomra a hozzászólások az előző bejegyzéshez. Viszont vannak ebből kifolyólag alapvető nézeteltérések, amiket részemről tisztázni akartam:

Például azt írta egy hozzászóló, hogy a piacok állandóan változnak (ezzel még egyetértek), a stratégiák apróbb változtatásokat igényelnek, és ettől izgalmas és kihívásokkal teli a tőzsdei kerekedés. Hát ettől felment az agyvizem. Nem VESTAX ellen, hanem azon, hogy nekem mennyire más a hozzáállásom az egészhez.

Először is a stratégiák apróbb változatásókat igényelnek.

Ez teljesen hibás, és különben értelmezhetetlen a gyakorlatban. A változás olyan nagy, hogy egyszerűen nem megy egy adott logikán alapuló stratégia egyáltalán. Alakíthatsz rajta kicsit és nagyot is, de nem megy. Olyan nagyon, hogy akár agyon optimalizálhatod, nem tud eredményt hozni. Vagyis alapvetően megváltozott a piac. És arra semmi garancia nincs, hogy visszaáll a régi rend, és mikor?

Ma beszélgettem hosszan egy tőzsdei oktatóval, aki tőzsdetanfolyamokat tart. És megnézve a mi nyereség görbénket, utólag el tudta mondani, hogy mit kellett volna tenni. És akkor én elkezdtem kérdezni lépésenként. Például amikor a +70%-ról visszaesett pár nap alatt +40%-ra, hogy akkor ott konkrétan mit tett volna. Leállítja, módosítja vagy vár hogy helyrejön? És meddig áll le? Örökre? Valamikor újra kell kezdeni a kereskedést, hacsak nem élete végéig ebből az egyszeri 40%-ból akar élni. És valójában voltak „átfogó” ötletei, de konkrét megoldást nem tudott mondani. És az a fő gond. Mikor és hogyan korrigálsz?

A másik ami megőrjít, az „ettől izgalmas és kihívásokkal teli a kereskedés” mondat.

Micsoda? Valaki azért tőzsdézik mert izgalmas, és mert kihívásokkal teli. Ez számomra egy olyan gyakran használt közhely, ami hatalmas örültség. Hatalmas. Én nem azért tőzsdézek, hogy legyenek kihívások és izgalom. Ellenkezőleg. Pont ezek ne legyenek. Van három gyerekem, pár cégem, pár ingatlanom, imádok vitorlázni és síelni, a sportkocsikat sem vetem meg, ezért izgalom és kihívás a tőzsdézésben a legkevésbé sem kell.

El tudja valaki értelmesen képzelni, hogy valaki bemegy a munkahelyére, és azt mondja a barátjának, nagyon izgulok, hogy most a hónap végén lesz-e fizetés vagy nem. Azért szeretek itt dolgozni, mert olyan izgalmas ez a fizetés dolog.

És talán azért látom ilyen mértékig kiakadva ezt a megfogalmazást, mert én véresem komolyan veszem a tőzsdét, és az egyedüli célom, hogy pénzt keressek vele a legkevesebb izgalommal és kihívással.

Bocs VESTAX, de én ebben teljesen másképpen gondolkodom!

Pár mítosz, ami számomra leomlott, de sokan ellenkezni fognak:

Számomra az indikátorok többsége haszontalan, és félrevezető.

Két alapvető gond van az indikátorokkal. Az egyik az, hogy van periódusuk. Vagyis adott gyertyaszámot figyelembe véve számolnak ki valamit, ami a jövőre előre vetít valamit. A másik gond az, hogy ezek az indikátorok mindig késnek. És csalnak is, mert az egymást követő csúcsok és völgyek távolsága, én ezt frekvenciának nevezem, változik. Vagyis egy indikátor jó egy adott időszakban, de már egy más frekvenciájú időszakban teljesen fals, vagy akár ellentétes jeleket ad. És sokszor ez a gond az optimalizálással, hogy a periódusidők megváltoznak.

Én magam az indikátort, például az ATR-t csak arra használom, hogy kiegészítő eszköz legyen egy nyitáskor. Vagyis nem az indikátor adja a jelet. Magam is találtam ki indikátorokat, amik segítenek például meghatározni egy beszűkülést, és ezzel segítenek előkészíteni egy kitörést. Ilyen az Energy és az Energy2. És persze nekem is gond, hogy mekkora legyen a periódus, vagyis például a csatorna hossza.

Én egyébként inkább olyan indikátorokat próbálok fejleszteni, amelyek megmondják, vagy megmérik a piac állapotát, és nem olyanokat, amik jelet adnak. Ez sem könnyű, de ennek az lenne a célja, hogy a stratégia felismerje, hogy milyen a környezet, és akkor az ott jó stratégiát alkalmazza. Olyan mint egy intelligens autó futómű, ami a sebesség és az út egyenetlenségeihez igazítja a futómű beállításait.

Ezen dolgozom, de még nincs eredmény.

A kézi kötés biztonságosabb, mint a gépi! Hogy ez mekkora ……..  tévedés, azt el sem lehet mondani.

Ez a kérdés újra és újra előjön, és elölről és hátulról is hibás. Vagyis eleve hogyan köt valaki kézzel, ha nem tesztelt előtte. Akkor lehet, hogy eleve az alkalmazott stratégiája hibás, és eleve a szakadék felé halad. Nem elég egy jó ötlet, ami pár napi vagy pár évi chart nézegetés alapján jónak tűnik. Én naponta több ilyen jónak tűnő ötletet próbálok ki, és küldök végül a temetőbe.

A másik nagy gond a kézi kötéssel, hogy a legtöbben érzésre dolgoznak. Vagyis egy-két hetente változtatnak minden ellenőrzés nélkül egy kicsit egy jó ötlet alapján. Úgy mondják, hogy „fejlesztenek”. Ez számomra nem stratégia, hanem szinte hasraütés. Vagyis ha nem alkalmazol egy stratégiát változtatás nélkül 3-4 hónapig, akkor honnan tudod, hogy jó? Honnan tudod, hogy mi volt a jó benne, és mi nem, és meddig. És a tapasztalatom pedig szinte kivétel nélkül az, hogy aki ezt alkalmazta átmenetileg elért eredményt, de rendszeresen, időről-időre lenullázza magát. Előbb vagy később, de bedőlt mindenki ezzel a módszerrel. És persze a legtöbben el sem mondják, nem úgy mint én. Ezért nem hallasz róla. De totális életveszély egy hasra és érzésre folyamatosan változtatott stratégia.

A harmadik gondom az vele, hogy mivel nem pontosan mérhető, ezért mindenki a mínuszok esetén azzal mentegeti vagy nyugtatja magát, hogy még gyakorolnia kell. Vagyis a gyakorlatlanságra való hivatkozás eltakarja a hibákat, és nem is látod, hogy mikortól eleve  rossz amit csinálsz. Ezért programozott kereskedésben jóval előbb veszed észre, hogy baj van, mint kézzel.

És akkor nem beszélek arról a régen lerágott problémákról, hogy bírod-e napi 8-10 órában bedilizés nélkül a gyertyákat nézni, és hogy az éjszakai jelekkel mi van, és mi van a gyorsasággal, amivel számolni és figyelni kell, és persze a tőzsdepszichológiával. Ezeket már többször leírtam, és sokan megerősítettek.

Szóval egyáltalán nem biztonságosabb kézzel, de azzal ámíthatja magát az ember, hogy majd ő túljár a piac eszén, és ügyesebb mint egy szoftver. És ha egy stratégia elromlik, vagyis a piac megváltozik, akkor mindegy, hogy kézzel vagy géppel kötsz, változtatnod kell. Számomra ez egy megdőlt mítosz.

Egy tanfolyamon meg lehet tanulni egy jó stratégiát. Ma ebben sem hiszek!

Ma keresett meg egy oktató, hogy promózzam be a blogon a tőzsdetanfolyamát. És el kellett mondanom, hogy nem tehetem, mert nem lenne számomra hiteles a dolog. Én most megkeresések ellenére sem ajánlom senkinek a tanfolyamát. És ez nem egy valaki ellen szól, hanem a fent vázolt alapvető problémán alapszik, és semmilyen tanfolyamot most nem javaslok, amíg nem kapok választ a fenti dilemmákra.

És megint a térkép peremére kerültünk, ahol nincs tovább rajzolva, és nem járt még előttünk senki, és nem tudjuk,  hogy mi van azon túl. Persze messze a távolban vannak olyan sikeres tréderek, akiket sokan emlegetnek, de nem lehet őket megfogni, találkozni velük.

Mi megyünk tovább a felfedezőúton, és nem adjuk fel.

Jó munkát!

Parajdi István